4. nap/297 km

B: Szokás szerint korán keltem (Szabi még aludt), és tettem egy nagy sétát a folyóparton. Kellemes hűs volt a levegő, semmi mozgás, szeretem az ilyen reggeleket.
7-kor reggeli: nagyon bejött nekünk a tipikus amerikai reggeli (legalább is ezen a környéken tipikus): tükörtojás, szalonna, sült reszelt krumpli. Azt a szokást is szerettük, hogy sok helyen egy ital árát számolják, és utána annyiszor töltik újra a poharat, ahányszor kéred.

Időben indultunk, és hamar odaértünk az első megállóhoz (ahol volt egy kis hiszti, de csak a meleg miatt ;-) ): Goosenecks (libanyakak). Valóban libanyak-szerűen tekereg a San Juan folyó. Ismét hitetlenkedünk, hogy mire képes a természet, akár a vízről, akár a szélről van szó. Ahogy nézelődünk, két férfi jön oda hozzánk: lengyel emigránsok. Beszélgettünk egy kicsit, és javasoltak is szálláshelyet Moab-ban, ami a mai célunk.
Irány tovább a Canyonlands nemzeti parkba a Newspaper Rock-hoz. A Newspaper Rock egy szikla, amin ősi, 2000 éves, az őslakos indiánok által készített rajzok vannak. Egyike a legnagyobb számú sziklarajz „gyűjtemény”-nek, több mint 650 különböző rajzot találunk rajta. Bemotorozunk a sziklák közé, és ismét csak tátjuk a szánkat: ez

már tényleg „Winettou földje”. Érezzük, hogy fentről, a sziklák tetejéről figyel minket, mint a filmeken. Ez a vadnyugat! Kopár vörös sziklák és egyre melegebb van…
Ismét feltöltődve a jó adag leírhatatlan élménnyel indulunk tovább Moab felé.
Megkeressük a lengyelek által ajánlott Red Rock Lounge nevű motelt és kiveszünk egy szobát. A motelek egyébként nagyon különbözőek: van ami szállodai szoba szintű (pl. a Cameron Trading Post), de a legtöbb inkább egyszerű, de tiszta szoba, fürdőszobával. Gyakorlatilag a legegyszerűbb is mindenben megfelelt nekünk, ezzel sehol nem volt gondunk. Ez a Red Rock-ban az egyszerűbbek közé tartozik, a vendégek nagy része is inkább túrázó kalandor.
Gyors zuhany és irány a városközpont, egy jó vacsorát szeretnénk. A Red Rock-ban Zax éttermét ajánlották, hát próbáljuk ki: steak, szendvics, sörök, hozzá nagyon „jó fej” kiszolgálás. Nem csalódtunk! Hazafelé még beugrottunk egy benzinkútra sörért: tetszik, hogy a

sörnek külön „hűtő szoba” van… Mint a Heineken reklámokban. Mire visszaértünk megtelt a motel és a parkoló: egy Isuzu VehiCROSS terepjárós csapat vette birtokba. Ettek, ittak, látszott, hogy komoly élményeik lehettek napközben, most meg igazán jól érzik magukat. Egyébként maga Moab is úgy hirdeti magát, hogy ott kezdődik a kaland. A város tele van túrázókkal, terepjárósokkal, motorosokkal, akik nappal az Arches Nemzeti Parkot járják, este pedig „lazítanak”. Tetszik, és egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy itt az emberek jókedvűek, ami jó, azt őszintén megdícsérik, nincs dudálás, fenyegetés.