12. nap/372 km

Részlet Bea naplójából: „Reggel kicsit fáradtan ébredtem. Az éjszaka 2x is felriadtam. Először telefon ébresztést kaptunk, csak nehezen tudtam visszaaludni. Közel volt a vasút is és a mozdonyok pont úgy dudáltak, mint a Vinny, az 1 ügyüben: hosszan, irtó hangosan, mélyen, öblösen.”
Reggelivel indítottunk a szomszéd kávézóban. Rövid tervezés, aztán Bea még körbeszaladt a központban lőni egy pár képet, majd indulás.

Hosszú, unalmas és megint szeles út várt ma ránk. Winslow-ban álltunk meg, ami megint a 66-os útnak állít emléket. Más stílusú mint Williams volt, talán visszafogottabb, de itt is különleges a hangulat. Az egyik Eagles számban is szerepel:
„Well, I'm a standing on a corner
in Winslow, Arizona
and such a fine sight to see
It's a girl, my Lord, in a flatbed
Ford slowin' down to take a look at me…”
És valóban: ott van a sarok, a Ford, a lány, és persze ott áll a szerző, Jackson Browne is.
Egy mexikói étteremben ebédeltünk, és a jó kaját azzal is megháláltuk, hogy később, amikor az utcán sétálva egy amerikai pár tőlünk kérdezte (hogy tudtak pont minket kiszúrni), hogy hol tudnának egy jót ebédelni, őket ajánlottuk. Kora délután tovább indultunk. Az egész utazás egyik legunalmasabb és legszelesebb napja

volt (a másik a visszafelé út ugyanerre…). A Navajo-k földjén motoroztunk végig. Kihalt, sík terület, kevés településsel, inkább elszórt tanyákkal. Ezen a területen érezhető volt a szegénység. Sokan tartanak lovat, tehenet, valószínű önfenntartóak. A gyerekek azonban hatalmas, új, ránézésre igényes, jól felszerelt iskolában tanulnak. Az amerikai filmekből is jól ismert sárga busszal szedik össze a gyerekeket a környékről. Itt szinte minden fiatal ingázik. Bea szerint nem hasonlítanak az itt élő indián őslakosok, azokra a gyerekkorunkból ismert nyurga, izmos harcos férfiakra, akiket a Winettou filmekben láthattunk. Itt a férfiak és nők is inkább tömzsik, nem is olyan magasak, nem eléggé sas formájú az orruk. A hajuk azonban korom fekete, a bőrük "rézbőrű". Állítólag nem is a bőrük színe volt rézbőrű, vörös bőrű, hanem az őslakók, indiánok sárga-vörös testfestésére utal, ami valaha a harci díszük volt. Ezért azt mondom, igazi aranybarna a bőrük színe. Itt tartózkodásunk alatt azt tapasztaltuk, hogy az indiánoknál, különösen, ahol turisták járnak, minden egy kicsit drágább. Sokan élnek a turizmusból. Valószínű ezért is látogathatók, bár sok helyen lezárt, elkerített terület van, ahova „sápadt arcú ” nem léphet, ezek magán területek.
A Canyon de Chelley-től nem messze találtunk egy motelt. 112$ volt, ami kicsit drágább, mint az átlag, de egészen jó is volt. Körben száraz pusztaság, de a motel elég nagy területe zöld, fás volt. Vacsorázni már nem tudtunk, de nem is hiányzott, fárasztó napunk volt.