3. nap/321 km

Sz: Igen korán keltünk (persze a szokásos sorrendben), de megérte, mert a reggeli kávé mellé járt egy gyönyörű napfelkelte is.
Ma már komoly úti célunk van: Monument Valley. És valóban: monumentális! Semmilyen fénykép vagy film nem tudja visszaadni azokat a méreteket. Ez a terület már Utah-hoz tartozik. Sajnos rengeteg a turista, de azért így is el lehet merülni a látványban. Ebéd után lassan készülődünk: nem terveztük ma már messzire menni, csak Mexican Hat környékére. Egyetlen dolog miatt vagyunk kicsit csalódottak: nem találtuk meg a helyet, ahol azok az ikonikus képek készülnek az egyenes úttal, ami a végén jobbra megtörik kicsit a sziklák felé. Aztán egyszer csak, ahogy távolodva nyeljük a

kilométereket, meglátom a motor tükrében! Hát ez az!
Kötelező fényképek, nagy sóhajok, de most már tényleg induljunk. A délután közepén érünk Mexican Hat környékére. Ismét szállás keresés, hát nem olcsók: 150-200$ egy éjszakára. Végül visszakanyarodunk az elsőhöz a San Juan hotelhez , itt 140$-ért kapunk szobát. Ismét folyó part, ismét a híd lábánál: pazar. Van még időnk, a környéken pedig sok a látnivaló, hát használjuk ki a délután maradékát! Egészen más így csomagok nélkül „kirándulni”. Még az eredeti „ötletadó” leírásban olvastam az „Istenek völgye” nevű helyről és a „Moki Dugway” nevű útról: hát nézzük meg. Kis bekötő út vezet a Moki Dugway-hez, amit eredetileg egy bánya társaság épített uránium érc szállítására a Cedar Mesa fennsíkról a völgybe, Mexican Hat-hez. Maga az út burkolatlan, de jó minőségű, viszont meredeken emelkedik, és a számtalan visszafordító miatt igen veszélyes. Könnyen megtaláljuk az út elejét, de Bea nem érzi magát biztonságban, ezért inkább egyedül megyek fel az első hajtűkanyarig. Hát valami fantasztikus a látvány. Alig jöttem fel egy kicsit, de máris alattam az egész völgy: leírhatatlan látvány. És csend van. Itt nincsenek járművek, emberek, üzletek, éttermek, csak a természet és a hihetetlen alkotásai. Nem merek tovább menni, mert Beát sem akarom sokáig egyedül hagyni, és a gumi állapota is aggaszt. Nem vagyunk ellene a kalandnak, de egy defekt a hegyen nem hiányzik, ráadásul minden felszerelésünk a motelben van. Azzal indulok lefelé, hogy ide még vissza kell jönni, és akkor tényleg felmenni a tetőre.

A „Valley of Gods” egy hatalmas terület, amin egy szintén jó minőségű, 27 km hosszú, burkolatlan út visz keresztül. FAN-TASZ-TI-KUS! Hatalmas, vörös sziklaképződmények között kanyargunk, nem győzzük befogadni a látványt! Amikor megállunk, akkor tapasztaljuk meg a csendet, ami uralkodik a völgyben. A visszhang számtalanszor adja vissza a kiáltásunkat. Bea azt mondja: Monument Valley… Na persze… Ez az igazi „monument”! Egész nap el lennénk itt, de indulnunk kell, mert nem szeretnénk, ha ránk sötétedne. Vannak, akik épp a sötétséget várják. Kitelepednek a lakóautókkal és gondolom, hátradőlnek egy jeges whiskyvel a kezükben és csak nézik-nézik azt a rengeteg fénylő csillagot. Visszafelé rápillantunk a névadó „Mexican Hat”-re: egy mexikói kalap alakú szikla. A délutáni élmények után csak biccentünk felé egyet, és „hazagurulunk”. Este sör és sült krumpli a motel éttermében és megpróbáljuk „feldolgozni” a mai élményeket…