Indulás

B: Még sötét volt amikor ébredtünk. 4 körül szólt volna az ébresztő, de már előtte fent voltunk. Nem voltunk álmosak, inkább izgatottak. Elég sokat utazunk, de ez azért mégis más. Hogy sikerül majd ez a kaland? Már az odaút is különleges, a hosszú repülés miatt.
Mivel előző nap már mindent összepakoltunk, a nagyobb cuccokat már este levittük a kocsiba. 05.15-re terveztük az indulást, 05.10-kor már úton voltunk (na, ez ritka). Pesten letettük az autót, taxival mentünk a reptérre (a taxis is motoros volt). A repülőtéren még csak lézengtek az emberek, volt bőven időnk. Bőröndfóliázás (a bukókat a kezünkben vittük, a motoros kabátokat magunkon), majd egy pálinkával hivatalosan is megkezdtük az utazást. Hetek óta volt

bennünk egy kis drukk, feszültség, kellett még egy „nyugtató”… 08.30-kor pontosan indult a gép Londonba, ahol átszálltunk a Phoenix-i járatra. A járat tervezésekor érdemes kicsivel többet áldozni a jegyre, hogy ne sok idő vesszen el. Mi 4 órát töltöttünk Londonban, ami kellett is, mert óriási a reptér, és a tengeren túli járatoknál tovább is tart a biztonsági ellenőrzés (engem kétszer is végigmotoztak).
A Phoenix-i járaton az ötödik óra felé az emberek már gyakrabban járkáltak, bár többen szunyókáltak. Az ablakok besötétítve, mert elvileg este volt, de kint reggeli fények. Egy sorban 10 ülés 3-4-3. Már több mint fél órája Grönland felett utazunk, amikor észrevesszük, hogy néhányan a hátsó ablakokon nézegetnek kifelé. Mi is kinéztünk, és csodálatos jégmezőt láttunk. Úgy tűnt, hogy csak néhány száz méterrel vagyunk fölötte, de a helyzetjelző több mint 10.000 métert mutatott. Az ellőttünk lévő ülés háttámláján kis monitor van, azon lehet követni az útvonalat, vagy akár filmeket is nézhetünk. Szabolcs naplóbejegyzése: „5 órája repülünk, kb. félúton vagyunk, van itt minden: film, zene, könyv, újság, kaja, pia, de ez akkor is sok…”.
Végül helyi idő szerint ugyanazon a napon 17.15-kor érkeztünk, meglehetősen összetörve. A vámosnak felcsillant a szeme, mert valamikor Magyarországon tanult. Mosolyogva mondta, hogy

melegünk lesz azokban a kabátokban. És igen! Ahogy kiléptünk az utcára fojtó meleg volt, kb. 35 fok. Taxival a „Super 8” motelbe (60 dollárt fizettünk óra nélkül; visszafele órával lényegesen olcsóbb volt; lehet hogy ez a globalizáció…). Csak széthajigáltunk mindent a szobában és már aludtunk is.