10. nap/325 km

Indulás tovább a Grand Canyon-hoz. Ez a nap főleg utazással telt, semmi különösebb látnivaló. Megálltunk egy útszéli autentikus kis boltnál, a környéken sehol-semmi. Indiánok üzemeltették indiánoknak. Ittunk egy jó kávét, majd átgurultunk a pár-száz méterre lévő ajándék árus parkolóba. Vettünk némi apróságot, érdekességük az volt, hogy a helyi fa terméséből készültek. Az árusok mellett két óriási nagy kőtömb volt, amely két nagy elefánt lábához hasonlított. Elefánt helynek is nevezik a helyiek. Aztán irány tovább. Érintettük a Cameron Trading Post nevű szállodát, ahol idefelé aludtunk egy éjszakát. Szimpatikus hely volt, jó étteremmel és óriási ajándékbolttal, úgyhogy megálltunk. Ebédeltünk egy jót, aztán

elkezdtünk bóklászni az üzletben. Nagyon kulturált hely, hatalmas választékkal. Mindenképpen szerettünk volna magunknak valami maradandó emléket, végül egy Kokopelli mintával vésett, vörösréz gyűrű-pár lett belőle. Az indiánok rengeteg ékszert készítenek vörösrézből, nagy valószínűséggel azért is, mert a réz létfontosságú nyomelem, amire (kis mennyiségben) folyamatosan szüksége van (lenne) a szervezetnek. Régen ez nem volt gond, hiszen az edények, vízvezetékek, kilincsek és még rengeteg használati tárgy rézből készült, így a bőrön át való bevitel megoldott volt. Mivel most már ez nincs, más módon kell pótolni. Állítólag a franciák körében azért kevés az érelmeszesedéses beteg, mert a mai napig rézgáliccal permetezik a szőlőt. Tehát nem csak a napi szinten fogyasztott vörösbor tisztítja az ereiket, hanem a borba jutott réz is.
Nézelődés közben találkoztunk egy magyar csoporttal. A parkolóban látták a motort a magyar zászlóval, nagyon örültek, amikor igazuk lett, hogy valóban magyarokkal futottak össze. Köztük is volt motoros, beszélgettünk kicsit, aztán irány tovább. A Grand Canyon-nál kinézett kisvárosban először kempingezni akartunk, de mivel éjszakára 2-3 fokot jósoltak, inkább kerestünk egy motelt. Itt megint a turista forgalom sűrűjébe kerültünk. Lepa(r)koltunk és elballagtunk vacsorázni. Olyan jó kinézetű éttermek voltak, hogy már éreztem a számban a tökéletes bélszín-steak ízét. Az étlapon a steak-ek mindenféle fantázia neveken voltak, hát gondoltam, minek kérdezni, itt egyszerűen nem adhatnak rosszat. Hát persze, hogy

kiválasztottam az egyetlent, ami darált húsból készült. Gyakorlatilag kaptam egy hamburgert. Na, ez legyen a legnagyobb gondunk, a sör jó volt.