15. nap/200 km

Utolsó motoros napunk. Kissé összetörve ébredtünk. Alapvetően szeretjük a kempingezést, de a felszerelésünk csak „vészhelyzetre” lett összeállítva, vagyis csak hálózsákunk volt. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy szinte a puszta földön aludtunk, ami egy idő után nagyon tud „törni”.
Pakolás után irány Phoenix. Keresztülmentünk Sedona-n, ami egy szép üdülő hely, de igen puccos, nem is álltunk meg. Autópályáztunk, de még így is egyre nehezebb volt elviselni a meleget. Phoenix előtt még megálltunk egy „pioneer” faluban, ahol az 1800-as évek telepeseinek életét mutatták be. Sok-sok házikó: húsbolttól, a szatócsboltig, bank, templom, iskolaépület, tanítói lak, stb. mind

eredeti bútorokkal berendezve. Sajnos az épületekbe nem lehetett bemenni, így csak az ablakokon kukucskáltunk. Délután három körül értünk a motelbe, akkor már tényleg tombolt a hőség. Leszórtuk a cuccot, és vittem is leadni a motort. Minden OK volt a leadásnál, kaptunk 100$ kedvezményt a kényelmetlenségek kompenzálásaként.
A motorbérlésnél ott volt a nagy dilemma, hogy a drágább, de 100%-ig megbízható jól ismert helyen béreljünk, vagy ebben a kis szervizben, jóval olcsóbban. Végül szerencsésen elvitt és visszahozott a motor, tehát utólag így volt jó. Nem is kellet azért aggódni, hogy mi lesz, ha megkarcoljuk kicsit (a másik helyen azt is kikötötték, hogy nem mehetünk le az aszfaltról). Másrészt viszont legközelebb sokkal alaposabban át kell nézni, kipróbálni, és csak akkor elindulni, ha a biztonsági felszerelések rendben vannak.
Este még kimentünk vacsorát és reggelit venni, aztán menekültünk vissza a légkondis szobába. A hőség miatt úgy döntöttünk, hogy a másnapot, indulásig, inkább a motelben a medence partján töltjük.