8. nap/412 km

Napsütéses, de hideg reggelre ébredtünk. Végre olyan tájon motoroztunk, ahol láttunk egy kis zöldet is. Gyönyörűek a vörös sziklák, de ha hosszú napokig nem lát mást az ember, akkor jól esik egy kis változás.
A mai cél Page. Itt a sok látnivaló (Antilop-Canyon, Horseshoe Band, Glen Canyon gát) miatt két éjszakát terveztünk eltölteni. De addig még oda is kell érni… Olyan környéken utaztunk, ahol különösebb látnivaló nem volt, főleg mezőgazdasági területeket láttunk. Ugye, alapszabály, hogy ismeretlen területen ott tankolunk, ahol lehet, nem pedig ott ahol éppen kell… Na, ezt a szabályt felejtettem én el. Amikor elkezdtem kutat keresni, még kb. 100 km-re volt üzemanyagunk, ezért azt gondoltam, válogathatunk. Volt ugyan egy kút, de csak alacsony oktánszámú benzint árultak, gondoltam megyünk még egy kicsit. Hát az a kicsi annyi lett, hogy az üzemanyagszint mérő már nullát mutatott, gyakorlatilag bármikor megállhatott a motor, mi padig csak sejtettük, hogy 15-20 km-en belül be kell érnünk egy

nagyobb városba, ahol biztosan lesz kút. Mivel igen kihalt volt a táj, sok választás nem volt: megállni nem érdemes, menjünk, ameddig bírja. Aztán megláttunk egy házat egy kicsit beljebb az úttól. Hát, akkor mégis inkább itt álljunk meg, mint a pusztában. Ahogy megálltunk, 1 perc múlva bekanyarodott egy „pick-up”. Na, talán szerencsénk lesz, begurultunk utána a házhoz. Mondom neki, hogy kik vagyunk, és mi a gondunk. Azt mondja, ha jól emlékszik a fészerben van egy kanna benzin… És volt, öntsem csak bele mind, ami belefér, nem gond. A kút egyébként kb. 10 km-re van a város elején. Ja, és tényleg szerencsénk volt, mert itthon hagyta a mobilját, azért jött haza. A felesége ugyan itthon van, de ő biztos nem találta volna meg a kannát. Amíg én „tankoltam” bement a mobiljáért, aztán nevetve jött ki: mondta a feleségének, hogy magyar motorosok vannak itt, elfogyott a benzinjük. Ő meg csak annyit válaszolt, hogy: ja, persze… Mondani sem kell, hogy pénzt nem fogadott el: valakinek gondja volt, ő meg segített neki. Ez így van rendjén.
A város és a kút ott volt, ahol mondta. A kúttal szemben egy étterem. Ismét szerencsénk volt. Ma másodszor is beigazolódott, hogy perceken múlnak dolgok. Ha később érünk ide 3 perccel, akkor lecsúszunk a reggeliről, mert már a lunch ideje van. Így a jól sikerült kalandot megkoronáztuk egy késői szalonna-tojás-krumpli reggelivel. Isteni volt (mint mindig).
Indulás tovább, mert aránylag hosszú út volt még előttünk. Átmentünk egy kisvároson – Kanab - ahol egy „Mini Hollywood” western múzeumnál pihentünk egyet. Western filmek díszleteit gyűjtötték egybe. Nem volt nagy szám, de egy pihenőt megért. Kissé el is pilledtünk, és Szabolcs hatalmas fékezése térített magunkhoz. Egy rendőrautó kanyarodott ki előttünk, és mintha mi sem történt volna, ment tovább. Most nem hiányzott az energia szelet, igazi adrenalin szabadult fel bennünk. Már közeledtünk Page-hez, de annyira száraz meleg volt a levegő, hogy meg kellett állnunk egy benzinkútnál pihenni. Bementem jégkrémért, mire kijöttem Bea leült

a földre és elaludt. Kicsit fáradt volt…?.
Végre megérkeztünk Page-be, indulhat a szálláskeresés. Hát, nem olcsó hely, 190$ körül voltak a szobák, igaz a színvonal is magasabb annál, mint amit mi kerestünk. Végül találtunk egy „nekünk való” motelt. „Mozgássérült” szobát kaptunk, ami azért tetszett, mert jó tágas volt. Csak ledobtuk a cuccot, és irány a szomszéd mexikói étterem. Itt általában üvegből isszák a sört, meg is kérdezték, kérünk-e poharat. Jégbe hűtött korsóba kaptuk a sört, ez nekem nagyon bejött, Beának kevésbé. Vacsora után egy nagy bevásárlóközpontban vásároltunk reggelit. Megállapítottuk, se ízük, se illatuk nincs a zöldségeknek és a gyümölcsöknek, és elég fonnyadtak is voltak. De legalább voltak, és már a látványuk is vitaminnal töltött fel bennünket. Sokszor írtuk már, hogy kissé egyhangú itt a büfék választéka és bár még mindig szeretjük, de már kezdenek hiányozni az otthoni ízek. Igen OTTHON! Itt hallottunk először magyar szót. Egy vásárló beszélgetett a hozzátartozójával. Nem szólítottuk meg őket, nem volt most elég energiánk arra, hogy „felfedjük„ magunkat.