Az előzmények

Sz: 2013 tavaszán egy nagy tervünk vált valóra: két hetet az Egyesült Államok-ban (Arizona, Utah) motorozhattunk. Különleges két hét volt: saját tervezés, kettesben, elkerülve a nagyvárosokat, minél közelebb kerülve a helyiekhez. Az útról naplót vezettünk, az alapján készült ez a leírás.
Ez nem egy hagyományos útleírás, a célunk nem az, hogy bemutassuk a látnivalókat. Ma már mindent egyetlen kattintással meg lehet ismerni, sokkal jobban, mint ahogy mi bemutathatnánk. Ezzel a leírással egyrészt magunknak szeretnénk megőrizni a kaland emlékét, másrészt a családnak és a barátainknak szánjuk élménybeszámolóként. És természetesen bátorítást akarunk adni azoknak, akik hasonlót terveznek…

Az előzmények
Sz: Egy ilyen út terve nem jön csak úgy magától. Legalább is nekünk nem. Inspiráció kell, jelek, amik azt mondják: menni kell! Szerencsére mi kaptunk ilyeneket… Egyik este, amikor hazaértem, Bea azzal várt, hogy: ne csinálj semmit, most azonnal nézd meg ezt a videót:
http://vimeo.com/49809001
Itt kezdődött a történet, valamikor 2012 őszén. Emlékeztem, hogy a legelső Motozin-ban volt egy leírás Utah-ról. Újra elolvastam (vagy 15-ször), megkerestem a neten a teljes anyagot, végül ez lett az útiterv alapja.
Rengeteg keresgélés, olvasás után kezdett összeállni a terv: 2013. május, Arizona-Utah, 2 hét, bérelt motorral. Eredetileg több barátunk is csatlakozott volna hozzánk, végül ketten maradtunk. Mivel útközben igen sokat „improvizáltunk”, talán jó is volt ez így.
A rendelkezésre álló adatok alapján megterveztük a költségvetést (mint utólag kiderült igen jól becsültük meg a kiadásokat), és megrendeltük a repülőjegyet. Innentől nincs visszaút. Ami fix volt a repülőjegyen kívül, az az indulási és érkezési pont, azaz Phoneix (Arizona). A térképeket kintről kellett meghozatni, érdemes ezeket használni. Szállást csak az első és utolsó éjszakára foglaltunk. Azt terveztük, hogy motelekben alszunk, de mindenesetre vittünk sátrat és hálózsákot is. Matracot nem, ezt volt, hogy hajnali 3-kor a sziklákon forgolódva kicsit bántam. Felvettem a kapcsolatot egy kint élő magyar házaspárral. Működtetnek egy web oldalt, ahol kifejezetten USA-ba készülő utazóknak adnak tanácsokat, információkat. Rendkívül segítőkészek, érdemes kapcsolatba lépni velük: http://romesz.blogspot.hu/
A legnehezebb történet a motor bérlés volt. Persze nem a bérlés,

hanem a bérbeadó kiválasztása. Természetesen rengeteg lehetőség van, de ugye az ár… A bérleti díj volt a repülőjegy mellett a legjelentősebb tétel. Volt egy profi ajánlatunk profi áron, és egy amatőr, jelentősen olcsóbban. Végül az olcsóbb mellett döntöttünk (egy V-Strom 1000 volt az ajánlat), de nem csak az ár miatt. A profi cégnél kiemelték, hogy nem szeretnék, ha a motorokkal lemennénk az aszfaltról, mert féltik a fényezést, mi viszont terveztünk ilyen kalandokat, ha nem is terepezésről volt szó. Másrészt az olcsóbb ajánlatot egy helyi ismert motorversenyzőtől kaptuk, ezért (talán joggal) azt gondoltuk, hogy nem lehet gond a motor állapotával. Tévedtünk, de erről majd később. A lényeg, hogy nem szabad csak az ár alapján dönteni. Nekünk szerencsénk volt a végén (voltak gondjaink a motorral, de belefért a „napi kaland” kategóriájába), de akár az egész nyaralás elúszhat némi megtakarításon.
Végül összeállt minden, csomagok egyben, holnap indulunk. A héten még írtam Ted-nek (tőle béreltük a motort) és a szállodának, egyik sem válaszolt. Azért reméltem, léteznek…
És akkor ismét egy jel: az indulás előtti este a Triumph Tiger Klub Magyarország feltette a FB oldalára ugyanazt a videót, amivel az egész történet kezdődött. Kell ennél több???
„Na, gyerünk…”