1. nap/188 km

Sz: Bea helyi idő szerint éjfélkor ébredt… Utána 4-kor… Végül 8-kor keltünk. Reggeli az ágyban (csak ott volt hely), a repülőről maradt szendvicsekből, kávéfőző volt a szobában. Utána nagy pakolás, hogy mi fér el a motoron. Az utazó bőröndöket ott hagytuk a motelben, mivel az út végén is itt fogunk aludni egyet. 10 körül hívtunk egy taxit és irány a motorkölcsönző.
Már reggel meleg volt, de nem fullasztó. Ez az alacsony páratartalom miatt lehet, de veszélyes is, mert észre sem vettük és gyorsan megégtünk. Persze mindenhol óriási amerikai zászló lobog. Végül megérkeztünk Ted üzletébe.
Na ez igen komoly csalódás volt. Nem kell, hogy körülrajongjanak

minket, de legalább rendesen köszönhettek volna… Valójában az első pillanattól kezdve olyan volt, mintha szívességet tennének nekünk. Viszont volt egy igen meggyőző érve: ~200.000 Ft-tal kevesebbért adott motort, mint a másik üzlet. Ok, látni fogjuk miért, de ez ugye csak a végén derült ki. Szóval papírok kitöltése, fizetés, és már miénk is a V-Strom 1000. Úgy első ránézésre kicsit leharcoltnak tűnt, de legalább nem fognak egy karcolásért reklamálni.
- Hol a 12V csatlakozó? Megbeszéltük, hogy tesztek a motorra egyet, nem? (a navigációhoz kellett)
- Persze, persze, adjam csak oda amit hoztam és máris felszerelik.
- Hoztam??? Most szerelitek???
Tehát irány a környék 12V csatlakozót venni… Gyalogos közelségben persze nem találtam, de végül ajánlottak egy üzletet, hamarosan hozzák a cuccot.
Végre felpakolunk, indulás! Hát a motor nem egyszerűen leharcolt,

hanem tényleg „véres a torka”. Ja, hogy összesen 2 sebesség van rajta? Ok, ha jó kedve van még harmadikba is fel lehet váltani, de ott aztán tényleg vége. Bea leszáll egy benzinkútnál, én vissza Joe-hoz (Ted szerelője). Kipróbálja a motort, de nem bír a súllyal. Azt mondja túl van terhelve. Jó vicc, van rajta két hengerzsák meg egy sátor. Mit kezdene az utassal? Nagy nehezen visszatolja a motort, csomagok le, ismét próbaút. Végül belátja, hogy valóban nem lehet váltani. Ok, adnak egy másik motort, mit szólnék ehhez a VFR 900-hoz. Aha, ez nagyon szép motor, de hova tesszük a csomagokat? Ja tényleg, akkor inkább megjavítjuk a V-Strom-ot. Felvesszük Beát, ebéd és vissza a boltba.
B: Amíg a motort javították és én a benzinkútnál várakoztam nézelődtem. Semmi különös, tuningolt motorok vegyesen, inkább sport és chopper. Bukóban és pólóban. Az utcakép: cserjék, pálmafa fácskák, inkább homokos talaj, fű egy szál se. Érdekes, hogy szél van, de por nincs. Este vesszük majd észre, hogy Szabit milyen gyorsan megkapta a nap. Egyszer csak egy furgon megáll a kútnál, értem jöttek a srácok, mert hát ez hosszabb itt tartózkodás lesz, a motort javítani kell. Ebédelni beültünk egy olasz étterembe. Hatalmas adag spagettit, olasz ízek helyett inkább volt magyaros. 35$ két spagetti és két üdítő. Jól laktunk. Mire visszaértünk, a motor is elkészült. Hurrá!
A váltó működik, a motor cammog, jó lesz ez így… végre úton vagyunk. Délután 3-kor indultunk. Nagyon fárasztó volt az út kifelé Phoenixből. Minden sarkon lámpa, mintha nem ismernék a zöld hullámot és a nap is éget. Fél hatkor meg is álltunk Playsonban egy motelnél: 62$ a szoba. A szállás színvonalasabb a tegnapinál. Érdekes, hogy egy kicsi szobában hatalmas, túlméretezett tv van. Bea reggeliért megy, én sörért. Nagyon kedves, idős eladó hölgy, amikor megtudja, hogy magyarok vagyunk, kezet nyújt és azt mondja: „annyira örülök, hogy olyan messziről eljöttek az országunkba”. Itt kezdtük érezni az óriási különbséget a nagyváros és a vidék Amerikája között. Mi mindenképpen a vidékre szavazunk!
Napközben nem éreztük az időeltolódást, de estére elfáradtunk, fél nyolckor már aludtunk…